Egy különös régészeti felfedezés újra fellángoltatta a vitát arról, vajon valóban Kolumbusz volt-e az első európai, aki eljutott az Újvilágba. Egy Mexikóban előkerült, mintegy 2000 évesnek tartott tárgy ugyanis arra utalhat, hogy az ókori rómaiak már jóval korábban kapcsolatba kerülhettek az amerikai kontinenssel. A régészeti lelet nemcsak meglepő, hanem komoly kérdéseket is felvet a történelem eddig elfogadott narratíváival kapcsolatban, írja a NEW YORK POST., mely oldalon a lelet is megtekinthető.
A Tecaxic-Calixtlahuaca fejként ismert terrakotta szobrot 1933-ban tárta fel José García Payón mexikói régész Mexikóváros közelében. A lelet egy lezárt sírból került elő, mely egy piramisszerű építmény alatt, három épen maradt padlóréteg alatt helyezkedett el. A sírban a korszakra jellemző tárgyakat találtak, például kerámiatöredékeket, aranydíszeket, csonteszközöket és hegyikristály darabokat, ám a szakállas férfit ábrázoló fej teljesen eltért a környezetében talált leletektől.
Mediterrán vonások Mexikóban: egy rejtélyes lelet nyomában
A szobor megjelenése sokkal inkább az ókori mediterrán világot idézte, mint a mezoamerikai kultúrákat. 1961-ben Robert Heine-Geldern osztrák antropológus arról értekezett, hogy a tárgy akár i. e. 200 körül is készülhetett. Ez a feltételezés tovább növelte a rejtélyt, hiszen ilyen korai kapcsolat az európai és az amerikai kontinens között eddig nem volt bizonyított.
A kérdés 1990-ben újabb fordulatot vett, amikor Bernard Andreae német régész kijelentette, hogy a szobor „minden kétséget kizáróan római”. Szerinte a hajviselet és a szakáll formája egyértelműen a Severus-kori császárok stílusát idézi, amely a Kr. u. 193 és 235 közötti időszakra jellemző. Ez már nem pusztán hasonlóság volt, hanem komoly tudományos állítás.
A termolumineszcens vizsgálatok is érdekes eredményt hoztak, mivel a tárgy keletkezését a Kr. e. 9. század és a Kr. u. 13. század közé tették, hisz ezen időszak jóval megelőzi Kolumbusz Kristóf 1492-es amerikai partraszállását. Maga a sír pedig 1476 és 1510 közé datálható, vagyis még Hernán Cortés 1519-es mexikói érkezése előtt zárták le. A legnagyobb kérdés így az maradt, hogyan kerülhetett egy római stílusú tárgy egy amerikai sírba.
Elméletek és kérdések: hogyan kerülhetett oda?
Egyes kutatók szerint a tárgy az európai felfedezések korában kerülhetett a kontinensre, akár a spanyol hódítás idején is, később pedig eljutott a szárazföld belsejébe, majd bekerült az őslakos temetkezési szokások közé.
Mások ennél merészebb elméletet fogalmaztak meg, miszerint a tárgy véletlenül érkezhetett az Atlanti-óceánon keresztül. Elképzelhetőnek tartják, hogy egy római, föníciai vagy berber hajó sodródott át az óceánon, és elérte Amerika partjait, ahol a helyiek megtalálták és tovább vitték a különös tárgyat. Ugyanakkor ezt az elképzelést sokan elvetik, mivel sem hajóroncsok, sem egyéb bizonyítékok nem támasztják alá.
Felmerült egy sokkal prózaibb magyarázat is, miszerint a tárgyat egy régész helyezhette el a feltárás során. A kutatók megjegyezték, hogy Payón nem volt mindig jelen az ásatáson, és nem vezetett teljes körű dokumentációt, ami megnehezíti az események pontos rekonstruálását.
Az eset rámutat arra, milyen nehézséget jelent az olyan leletek értelmezése, amelyek nem illeszkednek a jelenlegi történelmi keretekbe. Hasonlóan sokáig elutasították azt az elképzelést is, hogy európaiak Kolumbusz előtt eljutottak Amerikába, mígnem Newfoundland területén, L’Anse aux Meadows-nál bizonyítottan viking települést találtak, amely 1021-ből származik.
Ez a különös mexikói lelet tehát nem ad egyértelmű választ, de új kérdéseket vet fel. Vajon valóban léteztek korai, eddig ismeretlen kapcsolatok az óvilág és az Újvilág között, vagy csupán egy félreértett tárgyról van szó? A válasz egyelőre nyitott, de a vita biztosan folytatódik.
Ez is érdekelheti:
Több mint 500 éves rejtély: miért zavarba ejtő még ma is a Piri Reis-térkép?
A nyitókép csak illusztráció, forrás:
4 hozzászólás
Comments are closed.