Újabb tudományos eredmények vetnek fényt a torinói lepel titkára, amely évszázadok óta foglalkoztatja a hívőket és a kutatókat egyaránt. Egy friss vizsgálat szerint a híres textílián több különböző forrásból származó DNS nyomait azonosították, ami tovább bonyolítja az ereklye eredetének kérdését.
A torinói lepel évszázadok óta zarándokok ezreit vonzza az olaszországi Torinóba. A lenvászon darabon egy férfi halvány képmása látható elölről és hátulról, amelyet sokan Jézus Krisztus ábrázolásának tartanak. A hívők szerint a lepel Krisztus testét fedte a keresztre feszítés után, és véres lenyomatát őrizte meg, mintha egy korabeli „fotó” lenne.
Több forrásból származó DNS nyomai
Az új kutatás során a Padovai Egyetem tudósai több különböző forrásból származó DNS-t azonosítottak a leplen. A vizsgálatok kimutatták, hogy a minták nemcsak több embertől, hanem állatoktól, növényektől és gombáktól is származnak. A kutatók szerint a 1978-ban gyűjtött minták genetikai elemzése új betekintést nyújt a lepel biológiai összetettségébe. Az elemzések feltárták a környezeti hatásokat és a megőrzés körülményeit is, valamint azt, hogy a genetikai nyomok több különböző biológiai forrásból erednek.
A torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzött lepel egy körülbelül 4,3 méter hosszú vászon, amelyen egy férfi alakja látható. Sokak szerint ez a kép Jézus kereszthalálának történetét tükrözi, és emiatt tartják a leplet Krisztus temetési leplének.
Ugyanakkor az ereklye hitelességét évtizedek óta vitatják. A bioRxiv felületén közzétett, Gianni Barcaccia vezette tanulmány szerint a lepel valódi természete továbbra is vita tárgya a történészek, teológusok és tudósok körében, és egyelőre senki sem tudta pontosan meghatározni, mikor és hol készült.
A DNS-vizsgálat új kérdéseket vet fel
A kutatók 12, még 1978-ban gyűjtött mintából kivont DNS-t elemeztek. Tekintettel arra, hogy a leplet az évszázadok során sokan megérintették, nem volt meglepő a modern DNS-szennyeződés jelenléte. Ami azonban váratlan volt, az a régebbi emberi DNS jelentős mennyisége. Az elemzések több mitokondriális DNS-vonalat mutattak ki, köztük olyat, amely Nyugat-Eurázsiában gyakori, valamint egy másikat, amely a Közel-Keleten elterjedt.
A szakértők szerint ez azt is jelentheti, hogy soha nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, valóban Jézus testét burkolta-e a lepel. A különböző DNS-változatok és az úgynevezett heteroplazmiák nagy száma azt mutatja, hogy a textília több emberrel is érintkezett, így az eredeti DNS azonosítása rendkívül nehézzé vált.
Az emberi DNS mellett a kutatók számos állat – például macskák, kutyák, tyúkok és szarvasmarhák – genetikai nyomait is kimutatták. Ezek az adatok segíthetnek feltárni a lepel földrajzi eredetét. A vizsgálatok szerint a vörös korall, valamint különböző haszonállatok és háziállatok jelenléte arra utalhat, hogy a lepel a Földközi-tenger térségéből származik, vagy ezen a vidéken haladt át. Ezen kívül a textílián sárgarépa és gabonafélék DNS-nyomait is azonosították, amelyek nem jellemzőek a Közel-Keletre. Ez felveti a kérdést, hogy milyen mezőgazdasági környezetben keletkezett vagy került használatba a lepel.
A kutatók szerint a torinói lepel története rendkívül összetett. Az átfogó genetikai elemzések azt mutatják, hogy a lepel egyfajta genetikai mozaik, amely különböző eredetű nyomok keverékét tartalmazza.
A tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy a vizsgálat szigorú laboratóriumi körülmények között, fejlett bioinformatikai módszerekkel készült. Az eredmények azonban újabb kérdéseket vetnek fel, és nem adnak végleges választ a lepel eredetére.
A Daily Mail további, bővebb kommentárt kért a kutatóktól az eredményekről.
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
