Címke archívum: metélőhagyma

Gordon Ramsay: Mennyei halételek – II. A Makréla

Közzétéve: Szerző:
3

Mert a címlapon “mosolygó” makréla csak nem hagyott nyugodni. A könyvben szereplő egyik legegyszerűbb receptről van szó: Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával. Gondolkodtam is rajta, hogy megér-e egy posztot, tényleg annyira egyszerű, de emlékszem még arra az időszakra, amikor elkezdtem a halgasztronómiával ismerkedni…tény, hogy a legkézenfekvőbb, a szó jó értelmében legprimitívebb ötletek, receptek jöttek mindig a legjobban. Arról nem is szólva, hogy egy frissen fogott halnak semmi másra nincs szüksége, mint parázsra, egy kevés citromlére és esetleg zöldfűszerekre; igen, egy friss makréla például ennyivel is csúcsgasztronómiai élményt nyújthat.

Megvettem a halakat, előkészítettem, babusgattam, dédelgettem őket (tudom, már mindenki unja, de azért megemlítem még egyszer, hogy a makréla az egyik kedvenc halam), aztán utolsó pillanatban kiderült, hogy nincs itthon faszén. Ezen szerettem volna grillezni a gyöngyeimet. Nem volt más választásom, sütőbe kerültek, grill programon sütöttem meg őket.

A fenti malőrt leszámítva a receptet szinte szó szerint követtem, minden pontja tökéletesen működött.

Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával

Hozzávalók 4 főre: 4 db 250 grammos konyhakész makréla egészben vagy filézve, zöldfűszerek (kakukkfű, rozmaring, majoránna, zsálya, citromos kakukkfű), 100 ml extraszűz olívaolaj + 1 ek. a halhoz, 600 g újburgonya átdörzsölve, 2 salotta finomra aprítva, 4 ek. fehérborecet, 1 ek. angol mustár, 3-4 ek. friss metélőhagyma felaprítva, só, frissen őrölt feketebors

A halakat sózzuk-borsozzuk, mindkét oldalukat néhány helyen beirdaljuk, és a fűszernövényeket a halakba töltjük. ( Ha filékkel dolgozunk, nem kell beirdalni a halakat, csak kenjük meg olajjal.)

A burgonyákat sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, amikor megfelelően kihűlnek, vastagon felszeleteljük, és féretesszük egy szűrőbe.

A maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba, majd hozzáadjuk a salottát, ecetet, mustárt, és a metélőhagymát. Kis lángon felmelegítjük, és jól összekeverjük. Hozzáadjuk a felszeletelt burgonyát, és alaposan összeforgatjuk. Levesszük a tűzről, és meleg helyen hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek.

A halakat sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba helyezzük, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és 220 fokra előmelegített sütőben, grill programon kb. 8-10 percig sütjük. (Ha parázs fölött grillezzük a halat, sig. Ramsay mindkét oldalon 5-5 percet javasol, Ha filékkel dolgozunk, bőrös oldalával felfelé 5 percet javasol, a másik oldalon 1-2-t. Hmmm, ez érdekes.) Nálam grill programon a fenti paraméterekkel szép szaftosra sültek.

Ami különsen tetszett:

- a receptleírás elején a szerző külön felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mindenképp ellenőrizze, hogy a halak megfelelően ki vannak-e belezve, a vérvonal jól át lett-e öblítve;

- a részletekre is odafigyel: “a maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba” -ti. amiben a burgonya főtt;

- alternatívát ajánl: friss, tenyésztett pisztrángot (nem rossz, bár nagyobb szardíniákat esetleg egy bonítót is el tudnék képzelni helyette),

- és bort is: fehér Châteauneuf du Pape -t, amiből azonnal megértjük, hogy mégsem annyira povero questo piatto mint amennyire első látásra tűnik.

Jövő héten újabb résszel jelentkezünk.

A Mennyei halételek című szakácskönyvről szóló sorozatunk első része itt olvasható.

A lagúna apró garnélái 1. – Metélőhagymás frittata homoki garnélával

Közzétéve: Szerző:
4

Egy koraőszi történet

A mese

A varmoi halárus sózott rám egy kilónyit ezekből a rákocskákból…”Higgyen nekem kedves, sti gamberetti sono una squisitezza!”, és már szajkózta is pontról pontra a receptkeket, a frittatát, a sughettót, a fritturát, közben itt-ott lepattogzott rózsaszín lakkos körmével pillanatok alatt tisztította az állatkákat aszerint, hogy a “kedves” majd milyen ételhez fogja felhasználni – ő már ekkor biztos volt benne, hogy elviszem az árut.

Persze, minden halárus ilyen! Gondolatolvasó boszorkányok! Belelátnak a lelkedbe, elcsavarják a fejed a receptjeikkel, behálóznak, hízelegnek, a kezük úgy mozog, mint a kártyavető jósoké, te bedőlsz nekik, és a rabjuk maradsz örökre, menthetetlenül.

Úgy a tizedik után megállt – “Látja, kedves, ennyi az egész, megvan ez hamar, biztos vagyok benne, hogy a férjének is ízleni fog!”

Ennyi. Erről beszéltem.

Menetközben kisebb tömeg gyűlt össze a hátam mögött, és zavarom hirtelen büszkeséggé dagadt, hogy a halárus kifejezetten engem instruált itt a nép előtt, a városi piac kellős közepén. (Összesen hárman árulnak: a zöldséges, a halas és a sajtos. Így, ebben a  sorrendben.)

Summa summarum elvittem az összes kis garnélát, ami a hungarocell dobozban a jégágyon feküdt, a signorák meg sóvárogva, sóhajtozva lestek utánam – “Ehi, i nostri parons usgnot no manghin fertae!”

Akkor még nem tudtam, mire vállalkoztam. Valamikor fűztem gyöngyöt…igen, ezeknek az aprócska rákoknak a tisztítása a gyöngyfűzéshez hasonló tevékenység annyi különbséggel, hogy itt az ember körme fekete, a keze mocsárszagú lesz, arról már nem is szólva, hogy az eredményt a tisztelt publikum öt perc alatt bepuszilja. Nem mintha derogált volna a tény, hogy sáros és mocsárszagú lesz a kezem, halimádó lévén hasonló önbepiszkító tevékenységeket elég gyakran folytatok, de a kétórás ráktisztítás után úgy éreztem magam, mint a bélyeggyűjtő gyerek abban a bizonyos svéd gyermekversben.

Szóval most egy darabig nem eszünk apró garnélát.

A tudomány

Gamberetti della laguna néven az olasz halpiacokon több garnélafajt árulnak. Ezek a következők:

Palaemon serratus (Pennant, 1777) – fűrészes garnéla

– ol. gamberetto delle rocce

– en. common prawn

– sp. quisquilla

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 5-6 fogazat található. Színe sárgába hajló, átlátszó, páncélján apró piros pöttyökkel és lilás-sárgás-barnás sávokkal. A parthoz közeli, sekély, sziklás tengerfenék lakója, de kedveli a tengerifűvel benőtt aljzatot is.

Palaemon adspersus (Rathke, 1837) – ostoros garnéla

– ol. gamberetto salmastro

- en. baltic prawn

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 3-4 fogazattal rendelkezik. Színe: szürkés-zöldes, átlátszó, páncélján sötét pöttyökkel, lábainál és az ízek mentén barnás-narancssárgás részekkel. A parthoz közeli, sekély, homokos, iszapos vagy sziklás tengerfenéken, lagúnákban, öbölbejáratokban él. Áprilisban a legízletesebb!

Crangon crangon (Linnaeus, 1758) – homoki garnéla

– ol. gamberetto grigio v. schila

– en. brown/grey shrimp

Mérete: max. 5-6 cm, hamuszürke vagy homokszínű, szürke, sárga vagy zöld pöttyökkel. A partközeli homokos-sáros tengerfenéken, a lagúnákban, öbölbejáratokban él, nappal a homokba fúródva rejtőzik a ragadozó halak elől. A többi, lagúnában élő garnélafajtól elsősorban a fejtorból előtörő tompavégű páncélnyúlványa különbözteti meg. Azon kevés rákfajhoz tartozik, amelynek a páncélja hőkezelés után nem válik élénk rózsaszínűvé. (Na, ez már azért a laikusok számára is elég jó kiindulópont lehet. ;-)

Ha minden igaz, az én példányaim ostoros garnélák voltak, bár őszintén megmodom, egy idő után elvesztem az ízek, lábak, páncélok, fogazatok, csápok vastagsága, hosszúsága, színei, számai között.

Felhasználás, receptek

Metélőhagymás frittata garnélával

Hozzávalók: 200 g homoki, ostoros vagy fűrészes garnéla, 4 tojás, egy nagy csokor metélőhagyma, egy gerezd fokhagyma, só, bors, egy tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj

A garnélákat megtisztítjuk: először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el, végül a tiszta rákhúst egy szűrőbe tesszük és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, félretesszük.

A tojásokat tányérba ütjük, villával néhányszor átkeverjük.

A tojást fegy kevés sóval és frissen őrölt frketeborssal felverjük, elkeverjük benne az apróra vágott metélőhagymát és a megtisztított garnélafarkakat.

A vajat és az olívaolajat serpenyőben felhevítjük, megpirítunk benne egy kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd kidobjuk. A garnélás tojást a megmaradt zsiradékra öntjük, és az egészet addig sütjük, amíg a tojás alja megszilárdul (fakanállal egyengessük el a szélét, hogy könnyebb legyen megfordítani).

Amikor a frittata alja kezd pirulni, ráborítunk egy legalább akkora tányért, amekkora a serpenyő átmérője, és egy határozott, gyors mozdulattal átfordítjuk a tojást a tányérra, a tányérról pedig visszacsúsztatjuk a serpenyőbe (Vigyázat, balesetveszélyes művelet! Kezdők próbálkozzanak egyszerre max. 2-3 tojással, kis serpenyővel, nagy tányérral!)

Amikor a frittata másik oldala is szépen megpirul, áthelyezzük egy nagy tányérra, gyorsan nyolc cikkre vágjuk, és lehetőleg azonnal tálaljuk. Ha kedveljük a friss hagymaízt, megszórhatjuk még egy kevés metélőhagymával. 

Persze, jutott még másra is a gyöngyeimből.

A recepteket hamarosan posztolom!

Rizottó sárgarépával, cukkinivel és sima lepényhallal

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

A rizottót a legtöbb gyerek szereti, és elárulok egy tiktokot is: reeeengeteg zöldséget el lehet benne tüntetni (akár pürésítve is), szóval nem csak baba, hanem mama (meg persze apa)barát étel is. Aki szereti, hagyhatja levesesebbre is, nálunk ezt kicsit szárazabban kérték.

Ha turkafurka korszaka van a gyereknek, mint pl. mostanában Annának – khm, nagy odafigyeléssel válogat, és csak a neki szimpatikus színű, nagyságú, alakú, és ízű darabkákat pakolja a szájába – jöhet a csel. A hús- vagy zöldség alaplében (nem ételízesítős léről van szó! akkor inkább legyen víz!) főzzük meg a zöldségeket, merülőmixerrel pürésítsük, ha túl sűrű lenne, adjunk hozzá még alaplevet vagy vizet. A megpirított rizst, miután összekevertük az üvegesre párolt hagymával, locsolgassuk ezzel az ízletes lével mindaddig amíg a  rizs megpuhul. 

A lepényhal egyébként szintén a gyerekek kedvence, enyhe ízű, könnyen emészthető, fehérjében gazdag, zsírban szegény hal. A legkisebbek is fogyaszthatják!

Hozzávalók: 160 g rizottóhoz való rizs, 50 g sárgarépa, 100 g cukkini, 2 tk. vaj. extraszűz olívaolaj, 1 salottahagyma, 1 cikk fokhagyma, 120 g sima lepényhalfilé, egy csokor metélőhagyma, zöldség/hal vagy világos hús alaplé, só

A salottahagymát és a fokhagymát lereszeljük, a metélőhagymát felaprítjuk. A sárgarépát, és a cukkinit egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a lepényhalat kétszer akkorára kockázzuk, mint a zöldségeket.

A zöldség alaplevet felforraljuk.

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük a vaj felét és az olívaolajat, hozzáadjuk a lereszelt salottahagymát, a fokhagymát, és néhány percig, nagy lángon pirítjuk.

Hozzáadjuk a sárgarépakockákat, és egy kevés zöldség alaplevet, majd az egészet addig főzzük, amíg a sárgarépa majdnem teljesen megpuhul.

Egy másik serpenyőben, kevés olívaolajon megpirítjuk a rizst, hozzáadjuk a hagymás sárgarépához, és a forró alaplével időnként meglocsolva, gyakran megkeverve 5 percig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a cukkinikockákat, tovább adagoljuk az alaplevet, és újabb 5 perc letelte után a zöldséges rizottóba forgatjuk a lepényhal kockákat és a felaprított metélőhagymát is.

Amikor a rizs megpuhult, hozzáadjuk a maradék vajat, elkeverjük, és azonnal tálaljuk.

Tipp:

- Tipegő tengerészgyalogosoknak hagyma és fokhagyma helyett csak metélőhagymával, vaj helyett extraszűz olívaolajjal készítsük.

- Elvetemült zöldimádó kalózfiúknak sárgarépa helyett használjunk zöldborsót, napfényre mosolygós hajósinas-lányoknak cukkini helyett sütőtököt (most úgyis szezonja van ;-)

Kékkagylós-tojásos paradicsomsaláta

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Hozzávalók: 4 tojás, 2 db érett paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, egy kis csokor vegyes zöldfűszer (petrezselyemzöld, bazsalikom, zsálya, metélőhagyma, kakukkfű), 20 db kékkagyló, 50 ml száraz fehérbor, néhány szem zöld olajbogyó, 4 ek. fehérborecet, 6 ek extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A kékkagylókat egy-két órán keresztül hideg, sós vízben állni hagyjuk.

A tojásokat lobogó sós vízben 10 percig főzzük, többször váltott hideg vízben lehűtjük, majd megpucoljuk, felkarikázzuk.

Amíg a tojás fő, megtisztítjuk a feketekagylókat: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott modulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabkák, kistestvérek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. (Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.)

A zöldfűszereket leöblítjük, levélkéket lecsípkedjük, és finomra vágjuk.

A paradicsomokat felkarikázzuk, és a tojással rétegezve-kissé egymásra fektetve egy alacsony peremű tálra rendezzük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, beletesszük a megtisztított feketekagylókat, hozzáadjuk a fehérbort, borsozzuk, lefedjük, és közepes lángon addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

Ezután a kagylóhúst kiszedjük a héjakból. A díszítéshez félreteszünk 6-8 darabot, a többit finomra vágjuk. A borecetben elkeverjük a sót, a borsot, hozzáadjuk apránként az olívaolajat, végül az áttört fokhagymát, a kagylópépet és a zöldfűszereket is. Megöntözzük  vele a salátát, tetejére szórjuk a félretett kagylókat és az olívabogyót -esetleg egy kevés aprított petrezselyemzöldet is, és tálalás előtt egy órára hűtőbe tesszük.
P.s: ha tenyésztett kagylót vásárolunk, nincs szükség az áztatásra