Hát akkor bevezető. Amikor Gaba megkért, hogy írjunk közösen egy halas blogot, én gondolkodás nélkül igent mondtam. Imádom a halat. Nagymamámnak gyerekkoromban halas boltja volt, mindig volt friss harcsa, tiszai süllő, ponty, sőt, angolna, kárász (édesanyám kedvence), és minden, ami a Tiszában fellelhető volt még akkortájt, sőt egy-két éves koromig mást nem is nagyon voltam hajlandó megenni  a halakon kívül ( a gyermek fejezeteket azért mi ennél már jóval modernebb hozzátáplálási elvek alapján írjuk majd). Tehát régi nagy szerelem ez, és szívügyemnek tekintem, hogy minél többen minél több halat együnk. Mert finom. Mert egészséges. Mert ezer fajta hal van és ezerféleképpen elkészíthető. Izgalmas, színes, szeretem.

Az eredeti felállás szerint én főként a hazai halakból és herkentyűkből  készülő ételeket hoznám, míg Gaba a friss tengeri halakat, gyümölcsöket de aztán be kellett látnom, hogy jó minőségben hazai halat kapni, munka után, főként vidéken nem egyszerű. Így kis engedményt tettem magamnak, és az itthon könnyebben, jó minőségben beszerezhető tengeri halak és herkentyűk is felkerültek a palettára. Elsőként egy nagyon gyorsan elkészülő, tartalmas és finom levest hoztam, garnélarákokkal.

• 4 főre
• 2 édeskömény (50 dkg)
• 1 nagyobb szem krumpli (15 dkg)
• 1 liter csirkehúsleves (leszűrve, lezsírozva)
• 1 salotta
• 1 kk sáfrány
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl fehérbor
• 0,5 dl tejszín
• 25 dkg garnéla
• 1 ek olívaolaj

Az édeskömény zöld hajtásit levágom, finomra aprítom, félreteszem.

A felaprított salottát üvegesre sütöm az olívaolajon, hozzáadom a felaprított fokhagymát is, majd felöntöm a húslevessel. Hozzáadom a felkockázott édesköményt, krumplit, a sáfrányt, sózom, ha szükséges.

Ha megpuhult a krumpli, botmixerrel pürésítem a levest, majd visszateszem a tűzre, hozzáadom a tejszínt, fehérbort és a garnélákat. Felforralom, majd 2-3 percig főzöm.

Tálalásnál megszórom az édeskömény finomra aprított zöldjével.